Míg Kisnána egy nemesi udvarházból alakult várrá, Simontornya már eleve várnak épült 1280 körül. Eredetileg Mohosvárhoz hasonlóan egy nagy toronyból és egy fallal övezett udvarból állt. Nevét építőjéről, Döröcske nembéli Simon ispánról kapta. A 14. században az ország egyik leghatalmasabb családjának, az Anjouk hűséges báróinak, a Lackfiaknak a birtoka lett. Ebben az időben, a békés közállapotoknak köszönhetően a vár már inkább fényűző lakóhely volt, mint erődítmény, ezért az új tulajdonosok a keleti várfalhoz emeletes palotaszárnyat emeltek. Zsigmond király az ellene lázadó Lackfiaktól elvette a várat, amit ezután hívei: a Kanizsaiak, később Ozorai Pipó, majd a Garaiak birtokoltak. A Zsigmond halálát követő polgárháborús korszak szükségessé tette a simontornyai vár megerősítését is: ekkor épült meg a külső várfal, a vár megrokkant régi tornyát viszont lebontották. Mátyás király korában a kihalt Garai család birtokai a királyra szálltak, aki Simontornyát feleségének, Beatrixnek adományozta. Miután Mátyás halálát követően az özvegy királyné hazatért Nápolyba, a várat II. Ulászló kedvelt hívének, Buzlay Mózes főkamarás mesternek adta. Buzlay Mózes karrierje még Mátyás király idején kezdődött. Apja, László a király bárója volt, így Mózes a budai udvarban nevelkedhetett. A művelt ifjú nemest 1476-ban Mátyás Nápolyba küldte annak a követségnek a tagjaként, amely király menyasszonyát, Beatrix hercegnőt kísérte Budára. Mózes ekkor találkozhatott először az olasz udvarok modern művészetével, a reneszánsszal. 1489-ben a király újra követségbe küldte Itáliába az akkor 30 év körüli Mózest, a milánói herceghez, hogy megkérje fia, Corvin János számára a herceg lányának, Bianca Sforzának a kezét. A herceg titkára ekkor daliás termetű ifjúnak írja le Mózest, és elismerően szól drága brokát ruhájáról, és gyöngyökkel ékesített fürtös hajáról. Mózes karrierje Mátyás halála után is folytatódott. A főajtónálló-mesteri és főkamarási méltóságot viselő nemes 1500-ban megkapta a Simontornyai várat, amelyet saját rezidenciájává épített ki. A reneszánsz művészetet jól ismerő, művelt diplomata saját várát is az Itáliában látottakhoz hasonló stílusban akarta kialakítani. Ehhez a közvetlen mintát Mátyás király és II. Ulászló budai palotaépítkezései jelentették számára. Mivel maga is a királyi udvar egyik főméltósága volt, könnyen megtehette, hogy a királynak Budán dolgozó olasz és dalmát kőfaragóknál rendelte meg a Simontornyára szánt reneszánsz loggiát, ajtó és ablakkereteket, kandallókat, boltozattartó gyámköveket, amelyekkel a régi palotaszárnyban, valamint a lakótoronyban és kaputoronyban kialakított lakosztályát díszítette.

Mint sok kortársa, Mózes is úgy vélekedett azonban, hogy az ókori Rómát utánzó reneszánsz stílus nem illik a kápolnához, így azt a várban ő is gótikus stílusban építtette fel. A mérműves ablakokkal áttört falú kicsiny kápolnát gazdag mintázatú csillagboltozattal fedték le.

A kápolnához csatlakozó északi palotaszárny is gótikus stílusban épült. A szárny közepét elfoglaló kétszintes nagyterem alsó szintjét középpillérre támaszkodó gótikus boltozat fedte, a famennyezetes felső szintről pedig pompás zárterkély nyílott. A nagyszerű reneszánsz várpalota Buzlay Mózes halála után nem sokkal,1545-ben török kézre került, és egy szandzsákbég székhelye lett. 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták, majd az új tulajdonos osztrák gróf 1702-1704 között újjáépítette. 1704-ben a kurucok foglalták el, tőlük 1709-ben ostrommal vették el a császáriak. 1717-ben a katonaság elhagyta és újra kastélyként használhatták a tulajdonosai, 1764-től pedig már csak magtár volt benne. Ma részben rekonstruálva látogatható, falai között múzeum működik.