Diósgyőr Esztergom Kisnána Mohosvár Simontornya Óbuda Tata Visegrád
felhő 1 felhő 2 felhő 3 felhő 4 felhő 5 madár 1 madár 2

Kisnánai vár

Kisnána az ország egyik legelőkelőbb származású nemzetségének, az Abáknak a birtoka volt. Az Aba nemzetség a Szent István királlyal rokonságban álló Aba Sámuel királytól származik, akit a közeli Abasár monostorában temettek el. A szomszédos Domoszló falu névadója Sámuel király közvetlen rokona, Domoszló herceg, aki a pécsváradi apátságban hunyt el szentség hírében. A XIII. század elején az Aba nemzetség egyik ágából született meg a Kompolti család, akik családi monostorukat a család őséről elnevezett Kompolton építették fel. A família a XIII. század végén két testvér, Kompolti Péter és Pál révén két ágra vált szét. Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokot. Péter az utolsó Árpádok és Károly Róbert uralkodása alatt hatalmas vagyonra és magas udvari hivatalra (királynéi tárnokmester) tett szert. Vagyona lehetővé tette számára, hogy várat építsen: valószínűleg ő emelte a Domoszló határában álló Oroszlánkő várát.

1325-ben Péter három fia: Gergely, István és Kompolt megosztoztak az atyai örökségen. Oroszlánkő vára osztatlan közös tulajdonukban maradt, Egyházas-Nána falut pedig István kapta. István tette a székhelyét Egyházas-Nánára, és ezért ő és utódai már a Nánai Kompolt nevet használták. István apja révén juthatott be az Anjouk királyi udvarába: 1342-ben udvari lovagként, 1343-1345-ben hevesi, 1360-1365-ben gömöri ispánként említik, ami magas társadalmi státuszát mutatja. Ő volt az, aki a nánai plébániatemplom mellett felépítette az első nemesi udvarházat. A falu XII. századi temploma – amely a kisnánai vár mai kápolnájának elődjével azonos – a régészeti feltárások tanúsága szerint eredetileg egy patkóíves apszissal ellátott rotunda volt, amelyet később egy nyugati karéjjal is kibővítettek. Körülötte, a templomdombon terült el a falu temetője. A domb délnyugati oldalán épült fel az udvarház, amely egy 11 x 25 méteres épület volt. Kőből készült alagsorát a domboldalba vágták. Az itt elhelyezett hypocaustum (padlófűtő) kemencével fűtötték a feltehetően favázszerkezetes emeleti nagytermet. A nánai udvarház a királyi székhelyen, Visegrádon ebben a korban emelt nemesi kúriákhoz hasonló épület volt.

István fia, II. István, apjánál is magasabbra jutott, ő már bárói rangot szerzett: miután 1411-1417-között állandó bírótárs volt, 1423-tól 1425-ben bekövetkezett haláláig viselte az országbírói tisztet. Három fiát, Pétert, Lászlót és Jánost szintén udvari tisztségekhez jutatta. Péter már 1415-ben a királyi udvarban tevékenykedett, 1417-től haláláig pedig pohárnokmester volt. 1420-ban, Zsigmond király mellett a husziták ellen harcolva, a vyšehrádi csatában esett el. Halála után tisztét testvére, László vette át, és viselte haláláig, 1428-ig. István országbíró és fiai építették újjá az ekkor már Kisnánának nevezett falu plébániatemplomát. A román kori rotunda apszisát és középső részét lebontva helyére egy gótikus templomot emeltek. Az apszis helyére két boltszakaszos, bordás boltozatú, támpilléres, poligonális záradékú, mérműves ablakokkal áttört falú szentélyt, és annak északi oldalára sekrestyét építettek. Az újonnan épült négyzetes hajó déli oldalát toronnyal látták el, amelynek négyzetes alaprajzú alsó részét bordás boltozat fedte, felső, nyolcszögletű emeletét pedig mérműves díszű csúcsíves ablakok törték át. 1428-ban már a templom új szentélyébe temették el Kompolti Lászlót, akinek sírköve is fennmaradt.

István országbíró harmadik fia, János folytatta testvérei karrierjét. 1432-ben már unokatestvérével, a család körűi ágából származó Kompolt fia Pállal osztozott a pohárnokmesterségen, egészen 1438-ig. 1441-ben hevesi ispán, 1449-től haláláig ajtónállómester volt. Tari Rupert lányát, Margitot vette feleségül. 1451-ben Hunyadi János kormányzó mellett, a cseh Jan Giskra ellen harcolva Losoncnál esett el. Nánai Kompolt János pohárnokmestersége idején épített fel a nánai templomdombon egy új udvarházat. Ez egy kéthelyiséges, alápincézett, emeletes kőház volt. A templom felé néző főhomlokzata előtt pincelejárat, felette pedig az emeletre vezető lépcsőtorony emelkedett. A régi udvarház ezzel elvesztette eredeti funkcióját, átalakították, és feltehetően gazdasági épületként használták tovább. Nem sokkal később, feltehetően már az Albert király halálát (1439) követő zavaros időkben, az új udvarházat jelentősen kibővítve és palánkkerítéssel övezve kastéllyá fejlesztette. A házat nyugat felé egy új helyiséggel, észak felé pedig három kamrával toldották meg.  A kastély fából épült, felvonóhidas kaputornya az erődítmény délkeleti sarkában nyílott. A falakat földbevert, és ágakkal befont cölöpök alkották, kivéve a nyugati oldalon, ahol a domb egy nyúlványát árokkal vágták le, és itt erősebb: két sor cölöpből álló palánkot húztak fel. A XIV. századi régi udvarházat is belefoglalták az erődítés sarkába, a kifelé néző homlokzatait szintén cölöpsoros fapalánkokkal erősítve meg. Mivel a zavaros időket kihasználva Észak-Magyarországon megvetették lábukat a cseh huszita seregek maradványaiból alakult rablóbandák, Kisnánán hamarosan kevésnek bizonyult a palánkerődítés, ezért Kompolti János a palánkon kívül, azzal párhuzamosan kőfalat épített kastélya körül. A fából ácsolt kaputornyot egy nagyméretű kőtoronnyal váltotta fel. A kőfalak felépülte után a fapalánkokat lebontották. Az 1445-ös országgyűlés határozataiban Kompolti János kisnánai rezidenciája már a zavaros időkben újonnan épült várként szerepelt. Kompolti János és felesége, Tari Margit a várkápolnává változtatott templom hajójába temetkezett: valószínűleg az ő számukra alakították ki a bejárattal szemben található falazott sírt. Feltehetően az ő síremléküket díszítette a kápolna mellett előkerült vörösmárvány dombormű, amelyen a Kompolti és a Tari család címerét egy oroszlán őrzi.

Kompolti János halála után birtokait két fia, Miklós és Vencel örökölték. Nem tudjuk, hogy ők, vagy még apjuk emelte-e a belső várfalat. Észak-Magyarországon ugyanis a cseh zsoldosokból és huszita rablókból álló bandákat csak Mátyás király tudta felszámolni az 1460-as években, ezért a vár védelme még János fiainak életében is fontos szempont lehetett. A kisnánai belső várfal egy erős, de gyorsan, és nem túl nagy szakértelemmel felépített védőmű volt, nélkülözte mindazokat a díszes és drága kőfaragványokat, amelyek az országos méltóságot viselő, így jelentős jövedelmekkel rendelkező Kompolti János idején épült részeken még megvoltak. A templomot és a palotát patakok hordalékköveiből, gyenge minőségű habarcsot használva egyszerűen körülfalazták, közéjük a várfal belső oldalára új épületszárnyat építettek, a nyugati fal közepére pedig farkasveremmel védett, patkó alaprajzú kaputornyot emeltek. A külső kaputornyot is átalakították: a kapunyílását beszűkítették, falait köpenyfalakkal vastagították meg, sarkait támpillérekkel erősítették meg. Talán ekkor vastagították meg az északi külső várfalat is.

Az 1476-ban elhunyt Kompolti Miklós fiai, Miklós és János idején visszatért a béke a vidékre, és a vár erődítései elvesztették jelentőségüket. A Kompolti testvérek újabb építkezéseikkel inkább a kényelemre és a pompára helyezték a hangsúlyt. A XV. század utolsó negyedében a belső kaputoronyra új emeleteket építettek, amelyeken elhelyezték díszes címerüket. Ebben a korban a tornyot és a palotát is későgótikus nyíláskeretekkel díszítették, az északi szárny nagytermét pedig hálóboltozattal fedték le.

II. Kompolti János három fia: Miklós, Zsigmond és Ferenc 1510-ben örökösödési szerződést kötött a velük rokonságban álló Guthi Országh családdal. Ennek következtében, amikor Kompolti Ferenc 1521-ben elhunyt, és vele fiú ágon kihalt a Kompolti család, az összes birtokával együtt Kisnána is a Guthi Országhok birtokába került. 1522. április 6-án Kompolti Ferenc özvegye még a várban élt, de a Guthi Országhok jogi úton léptek fel ellene, hogy Kisnánát ténylegesen birtokba vehessék. Hamarosan el is foglalhatták a várat, amelyet azonnal átalakítottak. A belső várudvar alá egy nagy borospincét építettek, amelybe a kápolna mellé épített új épületszárnyból vezettek le lépcsőt. A pince kiásása során kitermelt földdel megemelték a várudvar szintjét, majd új kőburkolattal látták el azt. Az északi palotát is újjáépítették. A pincéit beboltozták, padlóját megemelték, a földszint padlószintjeit átalakították. Az épületen reneszánsz ablakkereteket helyeztek el.

Mohács után Észak-Magyarország újra hadszíntérré vált: a két király, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti háborúk különösen sújtották ezt a vidéket. A harcok indokolták a vár újabb erősítését. Ebben az időben bontották le végleg a külső vár délnyugati sarkába befoglalt Anjou-kori udvarházat, kőből épült alagsorát pedig földdel töltötték meg. 1542-ben már Losonczy István kezében volt a vár. Ő engedte át féltestvérének, a hírhedt rablólovagnak, Csulai Móré Lászlónak.  Mórét innen a budai török pasa 1543-ban kiostromolta, őt és két fiát Konstantinápolyba hurcolta. A romos vár 1545-ben Országh Kristóf tulajdonába került, majd az ő 1567-ben bekövetkezett halála után sógora, Enyingi Török Ferenc szerezte meg. Ezekben az évtizedekben többször is (1559-ben, 1567-ben és 1569-ben) felmerült az erődítmény helyreállításának és végvárrá alakításának terve, de erre valószínűleg már nem került sor.

A vár romjait az 1940-es években takarították ki először. A II. világháború után 1962-1966 között Pámer Nóra, majd Szabó János Győző végzett alapos régészeti feltárást, amelyet műemléki helyreállítás követett. A vár újabb rekonstrukciója 2011-ben készül el.